1.Fekete opel

Ki igazán szeretett, vidám farsang közepén találkoztam vele, magas volt, sudár akár a jegenye. S szólt:kislány szabad egy táncra? Alig tudtam kimondani: igen. A zenekar játszani kezdett, s minket elsodort a tömeg. A szeme égő tűzként ragyogott. Rám tekintett, s nevetett,s én tudtam, éreztem,hogy az első perctől belészerettem. Az egész úgy telt el, mint egy csodás álom. A búcsúzáskor a fiú úgy szólt: imádom. Egy év telt el azóta, mely gyorsan szállt mint egy múló pillanat. Mi gyakran találkoztunk, s kaptunk egymástól forró csókokat. Azt hiszem boldogok voltunk, s szerettük egymást. Míg a tragédia meg nem történt egy napon. Az iskolából haza felé tartottam a szürke aszfalton, mikor megpillantottam valakit a túloldalon. Én inteni akartam, hisz ő már messziről intett. De akkor észrevettem, s kezemet nem emeltem. A kezét egy ismeretlen lány szorította. Éreztem, szememet könny borította el. Hát így szeret engem, ezt tette velem? A kanyarban feltűnt egy fekete opel, mint fekete veszedelem. Az úttestre léptem, és többre nem emlékszem. Mikor magamhoz tértem, hatalmas tömeg volt körülöttem, csak azt nem láttam, akit a legjobban kerestem. Akkor vettem észre, hogy mellettem egy test hever. Ő volt az a bátor, ki testével védelmezett. Alig volt már benne élet, félig holt volt, de megszólalt: az a lány a húgom volt!   Szeme a végtelen messzeségbe nézett, s szája mosolyra húzódott. Győzedelmesnek a halál bizonyult. A fiú arcán egy vércsepp jelent meg. Gyönyörű kezével, megérintette a kezemet. Utolsó erejét összeszedve, s egy mondatot súgott a fülembe: gondolj bármit, én akkor is szeretlek!!! Tovább így nem élhetek, ez nem élet, így nélküled! Mert soha nem találsz ilyet ki téged ennyire szeret, ne hidd azt el, ha búcsúzni kell, majd különbet nem találsz, mint én. Lehet, hogy szeretni fog, de nem úgy, mint én!!!

2.Ha bánatod oly nagy, hogy úgy érzed szíved megszakad, ne feledd mások előtt sírni nem szabad, hisz mindenki lesi könnyes szavad. Egy fiú miatt ne alázd meg magad, hidd el itt nem segít könny vagy harag. Itt egy dolog segít, a vidám társaság, higgy nekem kislány, ne hagyd el magad!

3.
SZerény kis levelet küldöm neked
El ne felejts engem kérlek téged
Rád gondolok míg-e levelet írom
Emléked örökké szívembe zárom
Te is gondolj rám, ha-e levelet olvasod
Levelem zártával kívánom légy boldog
E sorok értelmét megtudod
Kezdő betűim, ha összeolvasod.

4.Hát ne sírj kislány, sír helyetted más. Ne sírj, minden véget ér, hisz örökké a földön semmi sem él. Ezt bizonyítja ez a kis levél.

5.Szeretni szép és nemes dolog, csalódni fáj ezt te is jól tudod.
De boldog csak akkor lehetsz, ha az lesz tiéd kit igazán szeretsz!

6.Ha még nem szerettél senkit a világon, szabad voltál, mint a kismadár az égen. Ha meglátsz egy fiút ki szemét rád veti, ha még nem szerettél megtanulsz szeretni.

7.Káros nyugtalan lesz éjjeled, nappalod, feléje fog szólni minden gondolatod. Bárhogy is szeretted nem fogod őt bírni, ha őszintén szerettél, megtanulsz majd sírni.

8.Amikor majd azt hiszed, hogy a legjobban őt szereted, reszket mikor fogja a kezed, és azt mondja, hogy szíve érted lángol. De ha meglátod őt mással csókolózni, ha őszintén szerettél, megtanulsz csalódni.

9.Szívedet ilyenkor marják az érzések, kebled olyan, mint egy feldúlt madár fészek. Bár csalódtál benne, nem fogod feledni, ha őszintén szerettél,megtanulsz szenvedni.

10.Ha boldognak akarod végezni életed, sok szeretettel add oda szívedet mindenkinek. De egy gondoloat kísérjen át életeden: Egyet szeress, de azt végtelen!

11.Olyan szomorú egyedül lenni, valakit várni ki nem jön többé. Én nem szeretek mást, csak egyedül téged. De nélküled mit ér az élet. Tartozom egy vallomással: Nem lehetek boldog mással!

12.
A fiú beszélni mindig tudott
De igazat beszélni ritkán szokott
Ha azt mondja imád, ne hidd el szavát
Ha azt mondja szeret, az tán még igaz lehet
Ha nem szól semmit, csak a szeme beszél
Annak higgyél, mert csak te érted él!

13.
Gondolj rám, ahogy én gondolok
Csak együtt lehetünk boldogok
S, hogy örökké boldog lehess
Bízzál bennem, csak engem szeress!

14.
Csak egy tánc volt mit tőled kértem én,
Azután ment minden könnyedén.
Együtt mentünk haza az úton,
És a többit nem tudom...
Csak egy csók volt boldog pillanat,
Amit kaptam kaputok alatt.
Többször mondtam én, most búcsúzom,
És a többit nem tudom...
Nyílt kapu, ki várt rád,
Nem volt más csak az anyukád.
Rád is mordult: Gyere be, 
többé nem engedlek el vele!
Csak egy tánc volt, mit tőled kaptam én,
De már több kell maradj az enyém.
Meg is kértem a kezedet azon az úton,
És a többit nem tudom...

15.
Elmentél tőlem, és én hagytam, hogy menj csak el,
Hiába lett volna minden,ki menni akar, hagyni kell.
A mosolyt hozzá teszem,de mögé senki sem néz,
Játszani a közömbös embert, most látom milyen nehéz.
Elmegyünk egymás mellett,
két szemed rám nevet.
Én is kuncogva köszöntelek,
De hangom kicsit megremeg.
Mosolygok az út sarkáig,de azután elfordulok,és fáradtan szememhez nyúlok.
S egy könnycseppet szétmorzsolok.
Ha azt kérdezné valaki tőlem: Mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám: Semmit, csak egy elmúlt szerelem.
S nem is venné észre rajtam senki, hogy titokban könnyes lett szemem.
Egy halk sóhaj, ez lenne minden,
S én mennék tovább csendesen.
A szív gyakran ámítja önmagát,de most lát két szemem át a könnyeken,
hogy mindig te vagy mindenem.

16.
Van egy bűnöm,
Mely fáj és éget,:
Pedig csak két szó:
"Szeretlek téged!"

17.
Minden nap egy különleges álom,
De én csak a valóságra vágyom.
Úgy szeretném, ha mindenki végre,
Emlékezne a nagy szerelmére.

18.
Csak az az igazi boldogság,
Ha tudod, milyen a bánat.
A szerelem csak akkor  tart soká,
Ha kaput hagysz a csalódásnak.

19.
Ne tártsd fel a szíved a világ előtt,
S ne mondd senkinek, hogy kit szeretsz.
Szeretni mindenkit lehet,
de egyet nem: Kit igazán szeretsz!

20.
A szívnek fájni kell, ha szeret,
Mert fájdalom nékül szeretni nem lehet!
Nem az a boldog, ki mindenkit szeret,
Boldog csak az lehet ki igazán szeret.